Az örök fa

Írta: Payer Imre

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 386

---

---

AZ ÖRÖK FA

Vakalagútban, bűn bilincseiben,
ahogy érek a ragyogásra, fel,
a gyilkosan teljes pillanat pupillámba szúr.
Mintha vérbe lábadna a szemem.
Ragyog rettenetet. Ragyog a remény.
Víztükrön csillan a káprázat,
sugár kapaszkodik magába.
Szemem szemlél. Szívem lát.
Látom a nyárnak az arcát év delelőjén.
Halk zaj uszálya: most égzengés.
Megvillanó palástja: mintha tűzvész.
Aranyszárny a márványos földön.
Állok a pőre ragyogásban.
A várakozó készenlétben
szertartásos mozdulatok,
apró zajoknak óriás visszhangja,
víztükör és lombsusogás felett
az osztatlan tekintet.
Az örök fának visszatérő
hangjára hallgatva - fohászkodom.
Tarkómra tűz
merő figyelmével a nap.

A vers szerzőjét a 2018-as Salvatore Quasimodo költőversenyen oklevéllel ismerték el.