Az olajág

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 215

AZ OLAJÁG

Bezárultak a mélység forrásai
Mint szarvas a patakból, oltom
Szomjúságom az Isten-hitben
Kívánalmaim, levegőtlen, elhullnak

Szállunk a puszta mezoszférában
Piciny porszem remeg a polcon
Az ácsolt ladikon utazom a belvárosba
Szállunk. Alattunk hófödte hegycsúcsok

Felettünk az ég, bennünk a létra*
Távoli eszmék érkeznek postaládánkba
Alszik a kisded, irul-pirul Mária
A szűzanya szemében kioldódik a csend

Marasztaló utasok a peron végén
Megszólít az élő strasbourgi éjszaka
Szánón rám tekint a dóm kupolája
Démonaim kikerülhetem-e

Ültem a kőpadon a bunkertemplomban
Mint tépelődő, sötétes lelkű sith
Egyetlen bambuszszár úszott a vörös folyón le
Kevély láz égett a fülemben

Aztán hirdetni kezdték a békét
A Jóisten meg áldva áldani
A furcsa korszellem és a
Generációs lélek éneklőjét

Észhez tértem végre-valahára
A bozótos alól öreg vakond fülembe súgja:
Korábban is tehettem volna mindezt
Egy gangról leszólnak: maradjon csöndben

Kung-fu ce költözik a szomszédba
Gyapotról simítják le az újabb bámulatokat
A gerincvelő fölött sirály süvít végig
Lobban a tüdő, vár az utolsó kör

Egy zsömle, egy deka párizsi a fejadag
Porciómat oszd ki rendesen
Hű szolgája lettem az Istennek
Jussomat vissza többszörösen fizetem