Írta: Kaiser László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Az is köszön, ki nem köszön
Tévedés volt vagy győzelem,
mindenben élet ragyogott,
vaksötét nélküli mélysötét,
felhős éjeken csillagok.
Hajnalpírban a fekete
nem gyászolt senkit, mért tegye,
szivárvány mögött kékfehér,
színeknek őrző istene.
Kavalkádban a nyugalom,
békecsöndben a hangözön,
vacogva hallott gyúlszavak:
az is köszön, ki nem köszön.