Írta: Orosz Margit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 276
Az Ígéretre várva
Kibukott a nap
szürkés derengés alól.
Lusta, lomha szél
mozgatja a levelet.
Hajnal vagy alkony?
Perspektíva, emberek.
Mindegy?- Változás,
haladás iránya visz.
Neked plusz – mínusz,
neki a páratlan is páros.
Az időérzék,
mint az elme, megbomlott.
Lezárt terület,
szemétlerakás tilos!
Diszkréten szétszórt
avítt kupacok halma.
Hát, ez is a szabadság volna?
Az internet, mint
örök, hiteles forrás.
Hogy’ áll már a BUX
index? – ezt harsogják.
A tolongásban
mindez röpke horkanás.
Zajlik az élet:
emberek lelkesülve
vagy lelkesítve
élik a mindennapot.
Szól a rádió…
és kérik a tam-tamot.
„Hisz zene nélkül
mit érek én?”- keringő,
techno, gépzene,
rock and roll, cigányzene.
Bernstein dirigál.
Káoszban nem hallják tán’,
észre sem veszik?!
Egy tiszta hang jelentkezik:
Az Ígéret jött meg…
Vajon beengedik?