Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 451
Az erény
A meg nem szült álmok feszítik ébredésed,
évezredes vétkek keserű ízét nyeled vissza,
s míg felegyenesedni próbálsz,
gerinced nyársa lyukat üt
a nyomasztón ölelő, fájó valóságba.
A jelen érzékeny húrja végtelenbe tart,
és erényes lánccá fűzi
csigolyáid fegyelmezett sorát.
E fénylő láncon lógsz, mi ékszer is lehetne
(dísze és értelme e tévelygő fajnak,
bizonyítékaként, hogy léte indokolt),
de inkább béklyóként tart és himbál
a bizonytalanságában szégyenkező hajnal
önkéntes börtönrácsaid mögött,
ahonnét lemondással nézed
a boldogan enyésző bűnre szánt világot.
első megjelenés