Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 382
Az én telem
Az ősz kontyát megütötte a dér
Viharos szél bontja ruhája övét
Díszei nélkül menekül
Nyomát betakarja a hó.
Nézem az arcom a csalfa tükörben,
Elfut előlem a céda idő
Zsenge tavaszok, lázas nyarak
Nyolcvan almaillatú ősz után
Eljött az én telem is
Hártyás víz alatt eleven vágyaim
Érzik, felettük hízik a jég
Álmaim darvak, messzire húztak
Szemem opálos fénnyel hátratekint
Minden szívveréssel szökik a fürge idő
Létem, mint mag a földben
Nem sarjad újra tavasszal.