Írta: Bándy Krisztina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
A szív olyan földes,
s lehúz
a test porladó gravitációja.
Elestem.
Ki nyújt kezet háborúban?
Elindulok újra.
Felszállok a felborult hajóra.
Feléd Uram! Ki szembe vagy a keresztfán,
s én elesem,
s a kezem feléd kinyújtom,
mélyre húz bűnöm, s az árnyékba
felfekszik rettenetes súlyom.
Sikolyom és izmom saras,
vétkeim a gondolatban,
tettben és a szóban.
Elestem, s meggyónom
a bűnös perceket a
vasárnapi harangszóban.
Neked Uram! Ki szembe vagy a keresztfán.
Bocsásd meg
e sok port!
Mit felemelsz,
s húzol fel
magadhoz. Ki szembe vagy a keresztfán,
s leveszed
rólam örökre,
az én keresztfám.