Az én apám
Írta: Szöllősi Bernadett
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 235
Az én apám
Az én apám egy égre hullott csillag,
ő a legfényesebb pont az Orion övén
és meleg nyári éjszakán Tihanyban a visszhang,
mikor a sötét épp csak megpihen az utcák kövén.
ő a legfényesebb pont az Orion övén
és meleg nyári éjszakán Tihanyban a visszhang,
mikor a sötét épp csak megpihen az utcák kövén.
Az én apám a mozdulat, ha hátratűzöm a hajam,
minden kósza-göndör tincsből előmosolyog,
gyerekként, ha elestem, ő volt térdemen a maszat,
és nyári égbolton az úszó felhőgomolyok.
minden kósza-göndör tincsből előmosolyog,
gyerekként, ha elestem, ő volt térdemen a maszat,
és nyári égbolton az úszó felhőgomolyok.
Harmincon túl, mögöttem egy félkész-élet,
de előttem még sok vad, ismeretlen táj.
S fentről vajon kérdezed, hogy ó, mivé lett?
s talán a fejedet rázod , hogy te csacska lány.
de előttem még sok vad, ismeretlen táj.
S fentről vajon kérdezed, hogy ó, mivé lett?
s talán a fejedet rázod , hogy te csacska lány.
Mondd, apám, büszkén nézel le rám,
onnan, hol szelek járnak és hatalmas orkánok?
És fogadod, ugye, fogadod, majd apám,
hogy fentről , de te kísérsz el az oltárhoz?
onnan, hol szelek járnak és hatalmas orkánok?
És fogadod, ugye, fogadod, majd apám,
hogy fentről , de te kísérsz el az oltárhoz?