Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 420
Az ember fáj a Földnek
„Az ember fáj a földnek”
/Vörösmarty Mihály: Emberek/
Csak vagyunk
a semmi peremén,
a nagy kékségbe
lógázzuk lábunk.
Nem vesszük észre,
hogy hajunk szála
már pókhálóval
fonódott egybe.
A semmittevésben
egymáshoz súrlódnak
a megvastagodott
combok, a kövér
tomporok összeérnek
boltban, buszon,
színházi padsorokban.
Egymásra meredünk néha,
mintha ismerősök lennénk,
de a lefittyedt orcákon
kitüremkedik a közöny.
Így baktatunk,
sűrű emberszaggal
telítve utcákat, tereket,
míg elnyelnek végül
a pállott szájú,
sötét kapualjak.