Az eltévelyedett

Írta: Nagy Antal Róbert


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 154



Az eltévelyedett

mészárszéken koncolják lélegzetvételnyi álmaimat
a szélnek eresztett kutya-képzeletek marják a reményt
önsorsom póráza lassan lyukas markomba összpontosul
esik bögyös felhők szoptatják az éhező valóságot
pedig a sivatagban vízbe gázoltak illúzióim
a nehéz fakeresztet mint hátizsákot vállamra dobtam
hogy megválthassam ezt a vádaskodó ostoba világot
várok talán az ősapáink ismét sámántáncot járnak
csillag-ostorok vágnak felém a homályos szemgödrökből
figyelmeztetnek rá hogy nincs meg a kellő szakképzettségem
önmagam tükrébe néz sánta tekintetem bicegése
magamban járok a belső-udvaron hát ezért születtem