Az életcél
Írta: Kádi Péter
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 281
Az életcél
1
Vas a csend,
te kitörni képtelen vagy.
értsd, dallamos hozzá képest a zaj,
mert az legalább ad
egy életcélt.
felszívják magányod illatát.
megfog az arcod, megfog egy pillantás.
hiába, néha áthatolhatatlan a gát
két egymást megfogni akaró arc között.
kezeid távoli, mély csendbe nyúlnak,
és eltűnnek benne,
valami felzabálja őket,
talán az idő.
2
mit megőrzött a csönd,
ez a vasból készült zárt anyag,
mely mindennek ollója,
ne szabja szét a zaj.
az életcél, az olyan hihetetlen dolog,
mint a napfogyatkozás,
ha csak egy kicsit lenne távolabb a hold...
de valaki beállította a naprendszer
billiárdasztalát.
ha hitetlenkedsz,
szétesik minden:
a ma díszletfalai,
az álmok tervezte jövő,
amit az ember pók módjára sző,
és a jelen, amely fantáziaképeid halmaza.
3
mindig hív magához a baj,
abból él, hogy félsz.
amíg élsz (míg)
jégvirágok nőnek a leheletedtől,
vagy tüzek gyúlnak közeli szívben.
itt léha perc ugat,
ő csaholó kutyád,
csak megfogni nem marad
erőd, ha a szemérem visszahív,
visszatart.
minden hazug szavad bemocskol,
de tudod, mikor fogod kimondani,
ezért tegyél megelőző intézkedéseket,
legalább képletesen moss fogat.
cseled megrémít, mert átírja a sorsomat.
nem vártam, hogy ezt mondod,
nem vártam, hogy ezt teszed,
fogaid csöndje között
felzabálod az életet.
4
ne higgy a hazugnak, ha jól fogad.
márpedig a hazugok jól fogadnak,
az élet rulett asztalánál egy széket adnak,
ha abba beleülsz, lezuhansz.
higgy láthatatlan szenteknek,
szurkolnak neked,
ne feledd,
a csend vas falad,
a zaj az életcélod,
kelts hát zajt,
hívd életre magad!
most, hogy feltűntél mindenkinek,
a tulajdon megérzésednek,
légy a saját nyári napsugarad.
jó vagy valamiben.
valaki másnak kellesz, azt hiszem,
mert délceg a belső tartásod,
a csönd, a zaj is másod,
és te valahol közötte vagy.
5
ha Ő vacog helyetted,
védőernyő van fölötted,
amely megvéd a kárhozattól.
ne feledd a magaddal hozott terveket,
az egymással szembenéző arcokat,
amelyek megérintenek,
és nyáráron nyerítenek,
ott, igen, az örök nyárban.
ha végre kinyitod a szádat,
kiárad belőled a bánat,
amely eddig benn csücsült,
most kint lesz.
magad vagy az életcél.
te vagy a vas csönd.
te vagy a dallamos zaj.
te vagy egy arc, amelyre mindenki