Az elcserélt harisnyanadrág

Írta: Vörös István


Közzétéve 9 hónapja

Megtekintések száma: 158



AZ ELCSERÉLT HARISNYANADRÁG

 

Amikor leültem, hogy harisnyát vegyek
a sétához, mert éjszaka leesett a hó
és hajnalban leesett a hőmérséklet,
és a lábam lassan új színt, új formát
kapott, rögtön rád ismertem. Hiszen
ez a te harisnyád. A láb, amit
kívülről szoktam látni, most az én
lábam volt. Harisnya teszi a lábat
és láb teszi az asszonyt. Figyeltelek,
hátha valahonnan előlépsz. De nem
ért föl csak a combom közepéig.
A kép szétpukkant, újra én voltam
itt és morogva toltam magamról
lefelé a használhatatlan jószágot.
Ezt minek cipeltem? Ha sikerül
az átváltoztatás, talán már a takaró
alatt lennénk, ujjaim becsúsztatnám
a könyökhajlatodba. Eltakarna a hajad,
ami hosszú, mint a január, és egyre
nő, ha most itt lennél, talán
akkor is ugyanott heverne a harisnyád.


1998