Az éjjel hazafelé mentem...
Írta: Lukács Helga Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 447
Az éjjel hazafelé mentem...
magányos szempár tükrében
csillan az égszín
az éjszaka ringat kebelén
hétköznapi rutinkorzózás
ez idő tájt véste
lépteimbe hatalmát
minden holdfénynél
távoli tejfehér ködfényben
rejtőző talány
már nem szívbajt
a reményt hozza rám
tengődő napjaim délelőttjén
rangos disznók közt
habzsolom a díszkosztot
de moslék az gyomromnak
az okádék mi titeket
pásztázván fojtogat
lyukat vert s a fájdalom
belülről felemészt
a kor szelleme ragadott
magával immáron
érzem az út pora
tüdőmben tenyérnyi
léket buherált
nem volt az űr még soha
ily kopár s a százezer
bajtárs ilyenkor merre jár
fényűző viskóm felé
rögösebb útakon botorkál
lábam-hagyom vigyen
amerre talán az Isten
rám is vet némi pillantást
a híd most már az utolsó állomás
de a keresztút végén
a feltámadás ácsorog
szelíden hajolnak énfölém
ahogy felnézvén zuhanok
a Hold s a csillagok
(Marosvásárhely, 2020. febr. 7.)