Az égbolt vágya
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
Az égbolt vágya
Édes Emil emlékezetére
Mert „többet ér, mint a kozmosz egésze,”
ha fogaiddal roppanthatsz még diót,
érezve gerezd-ízét, a régi jót,
nem faggatsz sorsot, s hogy mit tettél, kész-e?
Pannon a lélek. A napsugár aranycsésze,
valaha figyelt sok ezüstvértes légiót.
Véredben pulzál vend, szlovén s még kis tót,
merthogy kis világodnak ez is a része.
Meglátni kopott kavicsban a kristályt,
mint édesanyádban a hajdani kislányt,
érezve harmóniát, virágban illatot.
Bár tested ősi törvény visszarántja,
bálna-lelkedben ott az égbolt vágya,
sejtve, miért égnek fenn a csillagok!
( Az idézett rész Édes Emil Péter: Az ember felmagasztalása)