Írta: Bak Rita
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 480
Az ébrenlét tere II
óh bár soha ne lettem volna az ébrenlét terében
némán strandolva lebegve a fehér
– bárkában más hajók mellett kikötve
igen ez az utolsó kikötő ez a nedves
alvó csatorna fekete nővérekkel, akik
büntetőbíróságként állnak a parton és mentával szigorú
ujjbeggyel fenyegetnek téged: csepp és
a szerelmemet nem hallhatják
semmit sem hallhatsz csak ezt a csendet
a kikötőkapukban higiéniai seprűvíz, mely
– cseppenként táplál téged a slagból-
amikor ágyad alatt a tenger gyors
csapódásokkal visszarabol téged az álomba
csillag és gerenda messze az ébrenléttől
aufwachraum II
ach wär ich nie im aufwachraum gewesen
taub gestrandet schwankend in der weißen
barke neben andern barken angebunden –
ja das ist der letzte hafen ist der klamme
schlafkanal mit schwarzen schwestern die
als strafgericht am ufer stehn und dir mit
strengen fingerspritzen drohen: tropf und
teufel meine liebe können sie mich hören
und hören kannst du nichts nur diese stille
in den schleusen sanitäres fegewasser das
dich tropfenweise aus dem schlauch ernährt –
als unter deinem bett das meer mit raschen
schlägen dich zurückraubt in den traum von
stern und knebel fern vom aufwachraum