Az ajándék
Írta: Kondra Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 589
Az ajándék
Közeledett a karácsony, P. Sándor, mint valami megszállott az utcákat rótta, ajándék után kutatott, ajándékot keresett, de nem tudta mi lenne megfelelő egy... és itt elbizonytalanodott, hogy kell- e egyáltalán ajándék, hiszen az a nő, akiért majd lejárta a lábát, takarítónő aki nélkül, ha nagyon őszinte akar lenne szarban volna - ezért is nem tett le arról, hogy meglepje valamivel, hiszen szüksége van rá, annyira mint még senkire soha. Csak az anyja tudta volna pótolni, de szegény mama már a temetőben van.
P. Sándor gondolatai, miközben - az ünnepi kirakatokat bámulta - Aranka körül forogtak.
A nő október végén került képben, azelőtt egy iskolában takarított, egy hónapig bírta, aztán elege lett mert lássuk be nem valami megbecsült állás a takarítóé, főleg nem egy iskolában, egy tanárnak is nehéz, mit szóljon akkor egy takarító...
Persze a tanárt se könnyű pótolni, bár nem is annyira nehéz, Aranka szerint Marci, a karbantartó például boldogan beugrott történelem órát tartani. Még egy hét múlva is azt emlegette micsoda élvezet volt mesélni a gyerekeknek arról, hogy ötvenhatban, amikor még maga is gyermek volt, milyen szörnyűségeket élt át. Megpróbálta lefesteni azt a véres napot, amikor az oroszok az anyját... és persze nem szűkölködött az eszközökkel. Fontosnak érezte minél részletesebben ecsetelni a történteket, a diákok szeme meg se rebbent, mintha mindennapos dologról lett volna szó, persze érdeklődtek, de inkább élvezték mint a mesét, sem hogy elrettentek volna.
Arankának ezekkel az érzéketlen gyerekekkel gyűlt meg a baja. Hiába az órák alatt mosta fel a vécépadlót, mindig akadt valaki, akinek sürgősen akkor akadt dolga, a folyosó és tanáriszobák tisztántartása miatt, nem egyszer túlóráznia kellett, fizetésemelésben persze nem reménykedhetett, gyorsan betelt a pohár.
P. Sándor hirdetését olvasva nem sokat gondolkodott. A maszek jobban fizet, még akkor is ha a felét zsebből. Messze még a nyugdíj, kár ezen rágódni, most kell jól élni amíg fiatal, egészséges az ember. Döntött és jelentkezett.
P. Sándor elsőre meghökkent, nehezen tudta elképzelni, hogy egy húszas éveiben járó, műkörmös csaj az ő vécéjét takarítja. Az ő legénylakása nem fiatal nőknek való látvány - gondolta, és be akarta csukni Aranka előtt az ajtót, de a nő nem tágított.
- Nekem kell ez az állás - nyomta be az ajtót, úgy, hogy P. Sándor majd hanyatt esett.
- Bálint Aranka vagyok, bármit elvállalok csak jól fizessen - szólt, és el is kezdte felmérni a terepet.
A bármi szó úgy megcsiklandozta P. Sándor fülcimpáját, hogy belepirult.
- Egyszerű, mindennapos takarításra keresek, egyszerű asszonyt - mondta, olyan hangsúllyal, hogy érthető legyen, de Aranka nem értette, ő a takarításhoz értett, már kezdte is összeszedni a szanaszét heverő dolgokat.
- Magára nincs szükségem - jelentette ki, s tekintetével kitessékelte P. Sándort a szobából.
- Menjen csavarogni, vagy akárhová, nem szeretem ha munka közben láb alatt van.
- Dehát még fel se vettem - méltatlankodott
P. Sándor.
- Pedig jól teszi, ha felvesz, mert ennek a lakásnak egyértelműen szüksége van rám - mondta a nő, és már húzta is fel a gumikesztyűt karcsú újjaira.
Ez a nő egy valódi kincs - gondolta P. Sándor miközben az utcákat rótta. Minden csillog villog a kezenyomán, és a megjelenése, hát az se semmi, irígykednek is rá az összes szomszédok. Kár, hogy nem láthatja, ahogy hajlong amikor felmos, vagy nyújtózkodik ablakpucolás közben.
Tekintete hirtelen megakadt egy reklámon, az önjáró takarítógép felkeltette az érdeklődését. Nahát, eddig nem is tudta, hogy létezik ilyen. Eszébe jutott az ajándék, hogy tulajdonképpen azt akart venni. Vehetne egy takarítógépet! Igen, ez jó ötlet. Megkönnyítené vele Aranka munkáját.
Döntött, és hamarosan a géppel tért haza.
December 22- volt, Aranka utolsó munkanapja, mielőtt szabadságra megy az ünnepek miatt.
Amikor megérkezett, azt tapasztalta, P. Sándor még otthoni ruhában van.
- Valami baj van? Csak azt ne mondja, hogy ma itthon marad.
- De, itthon maradok, és ma nem kell dolgoznia.
A nő ledöbbent.
- Ez azt jelenti, hogy...?
P. Sándor látta, hogy Aranka mindjárt sírva fakad, ezért igyekezett megnyugtatni.
- Karácsony van, ne akarjon örökké dolgozni. Nézze, vettem magának ajándékot is.
A nő megrökönyödésére beindította az önjáró takarítógépet. Aranka nem hitt a szemének, dühösen kifakadt.
- Ilyen van? Ez szörnyű! Mért nem gyártanak mindjárt robotbejárónőt, egyszerűbb lenne az élet, nem? Az ember már alig talál tisztességes állást. Én szeretek takarítani, anyám tanárnak szánt, de megmondtam neki, nem fogok azért tanulni, hogy annyit keressék, mint egy takarító. Keveset keresek az igaz, de szeretem a munkám. Ha leakar cserélni egy lélektelen gépre, csak tessék, már itt sem vagyok - mondta és vette a kabátját.
- Teljesen félreértett - kapott a nő után P. Sándor, ajándéknak szántam, hogy könnyebb dolga legyen. Kérem bocsásson meg, nem akartam megbántani. Mi lenne velem maga nélkül. Ez a gép csak a padlót tudja tisztítani, a maga kezecskéi nélkül képzelje el milyen lenne a konyha, a vécé... és ez a gép, nincs ennek kisugárzása, nem olyan szép mint maga. Maga nem csak a lakásomat tarja rendben, de az életemet is, amióta itt van, úgy érzem célja van az életemnek.
- Tényleg? - csillantak fel a borostyán színű szemek.
A férfi szaporán bólogatott.
- Meséljen, milyen értelme lett az életének? - ült le Aranka az ágyra, lábát keresztbefonta és várt.
- Hát, csak az, hogy miközben az utcákat róttam, felfedeztem egy csomó mindent. Tudja mennyi új bolt nyílt a belvárosban?
Most Aranka bólogatott, a férfi közben folytatta.
- Én nem szoktam ajándékot adni, igaz nincs is kinek. Most jöttem rá hogy, ha mégis adni akarunk mennyire fontos lehet, mennyi mindent ki lehet vele fejezni... és folytatta volna a végtelenségig, hogy mennyi mindent köszönhet Arankának, de a nő egyszer csak csettintett egyet karcsú újjaival és így szólt.
- Rendben van Sándor, mivel Önt annyira boldoggá teszi az ajándékozás lehetősége, engedje meg, hogy ezt a boldogságot fokozzam - és kivett a táskájából egy befizetésre váró csekket, oda nyújtotta a férfinak. - Ezt bónusz ajándékként fizesse be helyettem a postán még ma... és januártól béremelést kérek.