Átváltozás
Írta: Selymes Anna Liliána
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
Átváltozás
Néha mondják rám, ni csak, egy kis vörös manó,
de Julius, a párom, a pápua macsó szerint
dzsungelfény a külsőm, nem urbánus klisé.
Szívem madárdal, hajam vér, a szemem tigrisé.
Repdes ez a szív, szédült vérem tüzel,
nőstény vagyok nagyon, zsigerből, ahogy kell.
Ezt vallja a drága, dárdája dúl bennem,
felrepít az égre, semmit se kell tennem...
A költőkre féltékeny, így poetos képem
e vers megjelenésekor a profilból kitépem.
Azt kérte, helyébe szűz virágot tegyek,
arra nem indul be úgy a férfi képzelet.
Ettől a változás, vörösről fehérre
metamorfizál a kényszer, és tetejébe
mindennek üzentek az istenek:
Mivel a hajam erotikus-piros,
nekem a kacérság mostantól tilos!