Írta: Stonawski József
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 470
Átmenetiség
Felold, dalol,
feloldalog a fény
fák meztelen törzséről
a leendő lombokig,
ahol lombikban még a tavasz,
de az avar
már virágszemű.
És osztódik a dal: madarakra,
és kopogással hasad
oltárrá a szárnyas forgács is,
ahogy csigavonalban távozik
a röppályás nyugalom,
ami szemek falára akasztott kép,
ami csak pillanat, mégis beleég.
Rövidzárlat a szél, s az ágak
tevékenységi körükbe zárnak,
hogy te is átadd
a folytatólagosan elkövetett
teremtést.