Írta: Markovics Anita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Át a parkon, 13.
át a parkon, 13.
ködbe süllyedt utca.
elfelejtett, tompa nevek.
és lombzaj és bor és függönykalitka.
mellbimbó az égre szúrva.
besüt egy árny az ablakon:
bólogató halogén.
és fojtó neon, neon, neon.
átfordul. csikorgó fog.
itt lenni képtelenség!
a hajnal bal vállán
szeplőket szed szét.
majd: „vissza megint? - soha többé!"
aztán: „mégis... - újra meg újra!"
mint pörgő mágnesek
zúgó erőtérbe hullva.