Árva hajnalok
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 442
ÁRVA HAJNALOK
Nem vittem semmire, és már nem is fogom,
bebámul a bánat öreg ablakomon.
Illúzió, tévhit, törekvés vezetett,
bénáztam halomra, mindenki nevetett.
Feladtam önmagam, kedvedet keresve,
ez volt a szerelem minőségi tette.
Kicsúszott a talaj, vajon hova lépjek?
Kifeszítem ingem az északi szélnek.
Elragad magával, közben táncát járja,
ez csupán énnekem, neki nem halála.
Végtelen éjszaka, nem voltam, nem vagyok.
Magukra maradnak árván a hajnalok.