Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 3 hónapja
Megtekintések száma: 233
ARTjáró – Szolnok, 2024
Este van. Meleg.
Párállik körben a tömeg.
Itt ülök, zenében, zajban,
összevissza emberricsajban.
Meglebben fölöttem
a színes lámpasor,
s a színpadról egy reflektor
fénye pásztáz.
Becsukom szemem,
már magam vagyok.
Fülembe csalok
a zenéből egy dallamot,
bátortalan, ágon kuporgó madárfiat.
Ám szárnya nő, és megemel,
belém kapaszkodik, nem enged el.
Már a magasból zuhannánk,
hosszan kitartva sikolt.
A folyó fölött a mélybe rántja
az éjszaka.
Csobbanását sem hallani.
Ráfonódik a Zagyva
keskeny szalagja,
s a sötétben továbbviszi.