A bohém
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 512
Arthur Rimbaud: A bohém
Haladva pusztul két öklöm zsebemben.
Felöltőm rajtam ideává érik.
Ég alatt Múzsámé vagyok, ki fénylik:
S álmodok, hej szerelmet mindennél szebben!
Egyetlen nadrágom nagy lyukkal ékes.
Kis Hüvelyk Matyi, álmodón rímeket
Morzsolok. Fogadóm a Göncöl-mennyezet,
Míg csillagom mind zizegő és fényes.
Utam partján ülve hallgatom hangjuk,
E szeptemberi estek csodái rajtuk,
S mint a bor pírja, harmatuk arcomra hull;
A nagyszerű homály szegletén rímelve,
Rossz, sérült cipőm zsinórját pengetve
Szívvel szaggatom, mint lanton a gyönge húrt.
Ma Boheme (.Fantaisie)
Je m'en allais, les poings dans mes poches crevées ;
Mon paletot aussi devenait idéal ;
J'allais sous le ciel, Muse ! et j'étais ton féal ;
Oh ! la la ! que d'amours splendides j'ai revées !
Mon unique culotte avait un large trou.
- Petit-Poucet reveur, j'égrenais dans ma course
Des rimes. Mon auberge était a la Grande Ourse.
- Mes étoiles au ciel avaient un doux frou-frou
Et je les écoutais, assis au bord des routes,
Ces bons soirs de septembre ou je sentais des gouttes
De rosée a mon front, comme un vin de vigueur ;
Ou, rimant au milieu des ombres fantastiques,
Comme des lyres, je tirais les élastiques
De mes souliers blessés, un pied pres de mon coeur !