Artaud: Poème - Vers

Írta: A. Túri Zsuzsa

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 302

---

---

Poème

J’étais vivant
Et j’étais là depuis toujours
Mangeai-je?
Non
mais quand j’avais faim je reculai avec mon corps
et ne me mangeai pas moi-même.
Mon corps me trahit
Manger c’est porter en avant ce qui doit rester en arrière
Dormir?
Non je ne dormais pas
Il faut être chaste pour savoir ne pas manger
ouvrir la bouche, c’est s’offrir aux miasmes…
Alors pas de bouche
Pas de bouche
Pas de langue
Pas de dents
Pas de larynx
Pas d’œsophage
Pas d’estomac
Pas de ventre
Pas d’anus
Je reconstruirai l’homme que je suis

Vers

Éltem
És itt voltam mindig
Ettem?
Nem.
De amikor éhes voltam, hátrább léptem
És nem ettem meg saját magam.
Testem elárul
Enni annyi, mint előrehozni azt, ami hátul kell maradjon
Aludni?
Nem, nem aludtam.
Érintetlennek kell lenni, hogy ne együnk ,
Szánkat nyitva kitesszük magunkat a miazmáknak.
Tehát száj sincs
Nincs száj
Nincs nyelv
Nincs fog
Nincs gége
Nincs nyelőcső
Nincs gyomor
Nincs has
Nincs végbélnyílás
Újraalkotom az embert, aki vagyok