Írta: Marina Ivanovna Szvetajeva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 524
Ахматовой 12. «Руки даны мне…»
Руки даны мне – протягивать каждому обе,
Не удержать ни одной, губы – давать имена,
Очи – не видеть, высокие брови над ними –
Нежно дивиться любви и – нежней – нелюбви.
А этот колокол там, что кремлёвских тяже́ле,
Безостановочно ходит и ходит в груди, –
Это – кто знает? – не знаю, – быть может, – должно быть –
Мне загоститься не дать на российской земле!
2 июля 1916
Аhmatovának 12. „Arra való a kezem…”
Arra való a kezem, hogy a másik kézre találjon,
vissza se tarthatom, ajkam is arra való - nevet adjon,
és a szemem - nem látni (magasra szökött a szemöldök) -
nézni csupán szerelemre s a nem-szerelemre megértőn.
Hát e harang, mely a kremli harangoknál nehezebb tán,
mért kong egyre a mellben, mért veri félre a szívem?
Ezt ki is érti meg? - én sem-, a hangja talán bejelenti -
nem maradok meg benned örökre, hazám, Oroszország.
1916. július 2.
Fordította: Baka István
Forrás: babelben.net