Arra való a kezem...

Írta: Marina Ivanovna Szvetajeva

---

Közzétéve 9 hónapja

Megtekintések száma: 374

---

---

Ахматовой 12. «Руки даны мне…» 

Руки даны мне – протягивать каждому обе,
Не удержать ни одной, губы – давать имена,
Очи – не видеть, высокие брови над ними –
Нежно дивиться любви и – нежней – нелюбви.
 
А этот колокол там, что кремлёвских тяже́ле,
Безостановочно ходит и ходит в груди, –
Это – кто знает? – не знаю, – быть может, – должно быть –
Мне загоститься не дать на российской земле!
 
 
2 июля 1916

Аhmatovának 12. „Arra való a kezem…” 

Arra való a kezem, hogy a másik kézre találjon,
vissza se tarthatom, ajkam is arra való - nevet adjon,
és a szemem - nem látni (magasra szökött a szemöldök) -
nézni csupán szerelemre s a nem-szerelemre megértőn. 
 
Hát e harang, mely a kremli harangoknál nehezebb tán,
mért kong egyre a mellben, mért veri félre a szívem?
Ezt ki is érti meg? - én sem-, a hangja talán bejelenti -
nem maradok meg benned örökre, hazám, Oroszország. 
 
 
1916. július 2.
Fordította: Baka István
Forrás: babelben.net