Írta: Gyarmati Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Árnyéktalanul
Lebegek, mint gyökértelen hínár,
ökörnyálként szálldogálok szerte,
vízre kelek, mint névtelen Szindbád,
valahová, mondjuk Vancouverbe.
Orromig húzom ósdi kalapom,
sorsom kis szerep, olcsó színészet,
van egy régről megírt színdarabom:
Károly körúti géppuskafészek.
Meg kell tennem, amit nem akarok,
- készen a szabadságos levelem -
üdvözölnek az árnyéktalanok,
érintésemet hagyom kezeden.