Árnyék nélkül
Írta: Lencsés Károly
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 197
Árnyék nélkül
girhes kutyák csaholnak rozsdás kerítés tövében
arra járok leganézott fák tövében roppanó avaron
még száraz egyenletes a talaj árnyék nélküli színes
a keresztlányaimhoz megyek az Aranyhomok útra
s az út széle valóban homokos. lábnyomok visszafelé.
talán a napszámosok jöttek a helyi górésból.
mert górés van itt is elég. van avar a fák alatt.
van lépés, és van út amin megyek. megyek valahová
amerre vannak az emlékeim s árnyékok bokrok tövében
aztán az út balra kanyarodik. sok kocsi áll a behajtó előtt.
elmegyek melletük egyhangú kedvel várva, hogy
a négy pici kar majd átöleljen. a kis kapu nyitva.
mindig van kiskapu. hogy átleheljem az árnyékokon
fénytverő kedvem. Van, ami hajt, ha nem is vannak
odahaza hosszú az út ameddig a szívükhöz értem,
s már este van mire megyek vissza árnyak nélkül