Arcok üvegen át
Írta: Kirilla Teréz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 173
Arcok üvegen át
A saját kiáltásaim tartanak fogva.
Mint egy keretbe foglalt próbababa,
jeges, áttetsző cellákban forgok.
Nesztelenül hullnak vágyaim:
opálos szövetek a levegőben.
A vitrinen át rám meredő arcok.
Hajszálaikat is megszámlálhatom,
lehunyt szemhéjuk mögött pásztázhatom
álmaik lebernyegét.
Érintés nélkül is karcolhatom
szaruhártyáik lüktető falát.
Lépteik ütemét,
mint egy harangjátékot,
végigkongathatom az üvegtáblákon.
A kockákon túl ott a régi város,
csupa gótikus alakzat.
az arkangyalok glóriái
egymás félkörébe tapadnak,
mint plakátokon a narancsok.
a neonfény szárította arcok
mozaikját megtöröd, mint a kenyeret.
Azon a napon, amikor lélegezni kezdek,
ez a mozdulat marad az egyetlen táplálékom.