Aprópénz a homokban
Írta: Köves István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Aprópénz a homokban
Idegen földön, külországban, autóstopos, célszerűen céltalan csavargás közben az ifjú ember még inkább keresi a társakat, a társaságot, az akolmeleget. Bizonyos helyeken és pillanatokban, ki tudja, miért éppen ott és akkor, össze is csapódnak hosszabb-rövidebb időre csoportok, általában az angol nyelv a kommunikációs alap, s ha kicsit döcögősen is, de eldumálgathat az úton levő, hogy ne érezze magát egyedül, ne legyen olyan elveszett a lelke, mint homokban az aprópénz.
Úgy heverészünk a napfürdőző nemzetközi bandában a francia Riviérán, bokáig a kék habokban, mint akik bizonyosak abban, hogy nem csak az a pár frank az övék a farmerzsebben, hanem a föl-fölhabzó indigókék tenger is, a koccanó cannes-i kavicsok is, a jachtok, a pálmafák, a levelezőlap-panoráma, Monaco és egyáltalán az egész napsütötte világ.
Örömében kézzel-lábbal pofázik mindenki. A vidám nagy zsivajban hirtelen kérdés vágódik magyar barátnőmhöz, egy nagydarab, csupamell, szőke lány szájából – persze angolul:
– Te zsidó vagy?
Zsibbad a rászegeződő hideg, éles tekintettől, de mielőtt közéjük vethetném magam, a magyar lány villámgyorsan visszakérdez:
–Te német vagy?
Ezzel vége is. Mindenki gyorsan a vízbe. A tenger anyásan ölel magához mindannyiunkat. Nyugtat, hűsít.
(1969.)