áprilisi elégia
Írta: Nyolcas József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 214
áprilisi elégia
Az égre kék tüzű boldogság fest fehér
habokba álmokat, s én lenn, lepkék között
- szelíd, gyalog utas - hímpor poggyászt: közönyt
viszek a vállamon.
Egy verset még megér!
A búzatábla nagy, zöldselymű tengerén
a szél redőzi lágy, vesztett renddé időm.
Hozott hitet terít hódítóként, dicsőn
e szűzi táj felett.
Mindegy most bűn, erény!
Ma vívni, győzni kell! Törvény ez, tudja mind
a szál a sorban, és holnappá lesz a harc.
Kalászt hozó nyerők jönnek s gyilkos kudarc
a gyenge vesztesé.
Csepp sors volt, kurta kincs.
Rigófütyülte víg dallal kél majd a fény
a Szent Iván-i éj gyöngyharmat hajnalán,
s aratni csörtet egy kombájn. Torkán halál
kaszál kicsiny magot.
Munkálj csak balga fém!
Ez volt, s ez itt a vég. Sárrá lesz sár mi volt,
akárcsak én, s ha jön gyöngyharmat hajnalom,
a szél repül velem, és csendes irgalom
visz át folyón, mezőn.
Sártestem sárt sikolt.
Az égben angyalok állnak majd tornasort.
Az ének szép malaszt lesz, majd halld fals szavát!
A délibábba bújt, szentarcú ősapák
a vétkeim sorát
vetik be. Tor-raport.