Anyu nincs itt
Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 413
Anyu nincs itt
Anyu nincs itt. Nincs apuval sem.
Hajnalban nem Ő az első.
Köténye ott lóg, ahol tegnap,
könyvjelző, nem felejtő.
Minden nap perceket lopok neki,
úgy dugdosom lyukas tarisznyámba,
mint a fösvény, jaj, csak ne hullna ki,
csengve bongva az éjszakába!
Úgy kaparom össze a sok percet,
amit közösen megéltünk, vele
emlékfiolákba gyűjtöm össze,
cseppenként töltöm így tele:
Régi reggelek félig rágott álmait,
az ébresztés utáni ölelő kacajt,
a tejforraló sípolásával induló
sok hosszú szép napot, s ha hajt...
az emlék, biz hát sok délutánt
és hétvégék ezreit élem át vele,
s egy igazság van csak mindenek fokában
az édesanyám barna nagy szeme.
Hiányzol. Nem rajzolok én felhőt, sem napot,
nem varázsolok, nem álmodom, sem kicsit, sem nagyot,
csak fáj, hogy többé nem lehetsz, ahol én vagyok.