Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 525
Anyámtól rossz fogat örököltem…
Ő amúgy jámbor és szelíd volt
én magamat folyton öldököltem.
Jámbor és szelíd volt, és szeretett.
Elfelejtettem ki volt nekem.
Nem is álmodok róla kedveset.
Elfelejtettem, hogy ő volt nekem.
Fényképen ismerős-idegen.
Arcomat nézve én őt keresem.
Fényképe még ismerős-idegen
– nem mozdul a lelkemben semmi –
Keserű könnycsepp sem szemszögleten.
Lelkemben régen semmi sem mozdul,
és fáj, hogy nem fáj a hiánya.
Az önvád fülembe vádlón mordul.
Miért nem fáj nekem a hiánya?
Pedig nélküle vagyok árva.
Életem tűztem fehér hajába.