Írta: Payer Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 372
Payer Imre: Annyira
Úgy várom már, jöjjön ünnep, pompa!
Bíborló szőnyeg és aranyló fények,
aurájukat egybefogja lényeg,
ami nem árul, nem lesz soha tompa.
Márványos zajban eggyé lesz a három.
Lennék hírvivő, fejen égi sapka,
láthatatlanból tárulna darabokra
- történjék végre, én már alig várom!
Ott már semmi lény, sem ember nem állhat.
Csak a csúcsponti, üdvteli ajánlat.
Csillámlik, tűnik, felragyogva itt-ott.
Megjelenik és kinyílik elöl.
Aztán magasul tornya, majd ledől.
Annyira várom jönni már a titkot!