Anakreón álma
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 267
Anakreón álma
Leányka és borocska,
ettől javul a napod,
mind a kettő mámorít,
boldog vagy, ha megkapod.
Tested lassan enyészik,
míg a lelked tündököl,
s jól tudod, mi hiányzik,
ha kétféle szomj gyötör.
Szíved szomja égi vágy,
amit Érosz nyila kelt,
torkod szomja földi kín,
áldozz érte telt kehelyt.
Legjobb, ha a leány tölt,
öledbe ül s úgy itat,
emlékeztet dolgodra,
memóriád, ha kihagy.
Ő tudja a mértéket,
mennyit ihatsz a nélkül,
hogy a véred odalent
felpezsdül és nem kékül.
Gondozza ősz szakállad,
csókot ad, ha megleli
bozótosban a szádat
(borízűn is kedveli).
Ajka közül csorgatja
a borocskát ajkadra,
hogyha lankadni kezdesz,
kézbe veszi, s nem hagyja
annyiban a dolgokat:
jó szándékától zihál,
tömegvonzást ismeri,
puha fekhellyel kínál.
Ha a bor már legyőzött,
s úr a gravitáció,
tudja, meg kell pihenni,
mert utána állni jó.
Ölébe vesz, elringat,
mint anya a gyermekét,
telt keblei vánkosán
tovább álmodsz hát eképp.