Amikor eltűnünk
Írta: Bék Timur
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Amikor eltűnünk
Nem is villanna fel, se zöld, se sárga,
nem is feszülne semmilyen kereszten
semmiféle csillag kegyes-kegyetlen,
ha nem nézném őt, s engem ő: a lámpa.
Arcomra vetül alkalmatlansága
változásra. Nem ereszt, nem eresztem,
bámuljuk egymást a város-veremben
mélységek nélkül, s mindenki magára
gondol – saját dugója ez. Exitus
nincsen, nem is lehet, pedig ott van
egy végtelen széles képlet: beton plusz
idő. És lám, a lámpa fel se lobban,
mégis véget ér e szörnyű rítus.
Vasak maradnak. Zajtalan és szótlan.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.