Amikor el kell menni
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Amikor el kell menni
Azt szeretném, hogy ősz legyen
Hályogos szemű, szürke ég
A hideg ködben meztelen,
Fekete fák vacogjanak
Éjszaka legyen, vaksötét
Csak csillagtalan, sűrű semmi
Ne legyen szín és napsütés
Akkor, amikor el kell menni!
Éjfél legyen, bús, hallgatag
Nem rémít úgy, ha része vagy
Ne legyen hang, zene, se ének
Szó se legyen, mi visszahív
Érintés se, mely fogva tart!
Sérült edény, búcsúzó testem
Elszivárog a múlt, jelen
Kemény egóm akár a pára
Vágyaim halott madarak
Életem emlék, lelkem ábránd
Ül rajta néma rettenet
Későn kereslek, álszent órán
Későn kiáltok, merre vagy?
Szeretnék Uram újra hinni
Most, amikor el kell menni!