Amikor a Nap előtted letérdel
Írta: Zajácz Edina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 259
Amikor a Nap előtted letérdel
Mögötted állok a halálmenetben,
mint lehajtott fejű, apró hóvirág,
már negyedmosolyoddal megelégszem,
sokasodnak a fekete éjszakák.
Kifestem neked a sötét takarót,
nézd, fényben kergetőznek a Csillagok,
kezeik közül éppen szökik a Hold,
rajta csintalan hajcsigás angyalok.
Talán egy darabig bírom erővel
a foszló percek csonthéjába zárva,
amikor a Nap előtted letérdel,
élni akkor leszek igazán gyáva.
Ahogy az örökkévalót árasztod,
úgy nyisd rám a mennybolt ízű világot.