Amikor a Nap előtted letérdel

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 302

Amikor a Nap előtted letérdel

Mögötted állok a halálmenetben,
mint lehajtott fejű, apró hóvirág,
már negyedmosolyoddal megelégszem,
sokasodnak a fekete éjszakák.

Kifestem neked a sötét takarót,
nézd, fényben kergetőznek a Csillagok,
kezeik közül éppen szökik a Hold,
rajta csintalan hajcsigás angyalok.

Talán egy darabig bírom erővel
a foszló percek csonthéjába zárva,
amikor a Nap előtted letérdel,
élni akkor leszek igazán gyáva.

Ahogy az örökkévalót árasztod,
úgy nyisd rám a mennybolt ízű világot.