Írta: Hámori István Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 237
Velem talán, vagy mással is?
A közelítés is hamis.
Ketyeg bennem a szerkezet,
hát feladom az elveket.
Énem spárgája már szakad,
hogy találhatnék társakat?
Megérzitek-e, emberek,
ahogy szenvedve szenvedek?
Nem vagyok szirt, csak törpefa,
tömegem szinte pár deka.
Eső ledönt, szétfúj a szél,
a fejem felett átbeszél.
De még vagyok. Ez valami.
Még fogtok rólam hallani.
Egy-két versem majd útra kel,
egy-két embert majd érdekel.
S nevem felkapja az a szél,
amely felettem átbeszél.
Leszek ünnepelt és kegyelt.
Amíg a szélcsend el nem ejt.