Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
szakadékok felett állva
megint milyen furcsa kép ez
de már tudom aki gyáva
semmit soha el nem végez
sőt talán még el se kezdi
nem áll ormok tetejére
s bár a csatát el nem veszti
egyre csak hull hull a vére
majd rémülten pillant körbe
s bár vágyik a szabadságra
rajta feszül a nyakörve
hát nem ugrál ágról ágra
csak néhanap gondolatban
de ilyenkor messze szárnyal
álma e hatalmas katlan
vár rá élet vár zaj vár dal