Írta: Stonawski József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Aluljárói maradók
Munkaeszköze a kalap, nem tudom,
mennyire fedi,
ha felteszi, a valóságot
a lecsúszott.
Most a lépcső alját szegi.
Soványsága nem birkózik
övön aluli ütéssel
ezért sem kérdezem,
szeméből sem akarok
semmit kitúrni,
ami talán szemétség,
és felsértene személyiségi jogot.
Amit formál: az
ingatag-hajlék,
sivatag-életvitel. Ha marad.
Felbukkanok gyorsan a felszínre,
lépcsőt veszek be. Kettesével.
Egy légcsöves felszabadul.
Nem maradt semmim,
ami malaszttal teljes lenne,
az aszfalt is hőre keményedik,
léket kap a lélek.
Csak elérjem az iniciálés vonatot,
a párhuzamosokat összekötni.