Altamira
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 222
Altamira
nem ügyelve
semmilyen szabályra
lebben a kéz
s egyetlen lendülettel
megfesti a gerincet
lüktetni kezd a kő
márt alakul a szarv
a szügy a láb
féleleme zabolázza
a rettegett bölénybikát
hátralép
nézi az állatot
melyet úgy ejtett el
hogy emlékeiből
összerakott
itt-ott javít kicsit
lekapar
elsimít
a fáklya csonkig égett
indul
de visszalép
s festékes tenyerét
egy lapos kőre nyomja
(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)