Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 312
Álomfejtő
Kóbor remények
éjszakája után,
nagy dunyha alatt
pislog még az álom,
menne-maradna,
azt ugyan ki tudja,
meg is szakadna
fehér cérnaszálon.
Sejtelmesen telt
múltat hozott vissza,
cseppjeit idő
poharából issza,
keverve bánat
és öröm ízével
s szájszélen szárad
fekve még az ágyon.
Mikor egy filmet
visszafelé nézve
a méhcsipésről
gondolunk a mézre,
s fejünket törve,
emlékeink által
jól meggyötörve:
marad vézna álom.