Álom
Írta: Kovács Árpád
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 287
Álom
Éjjel íjra feszülök
havas holdra repülök
rebbenésre roppanásra
hold karéján elülök.
Onnan nézem álmomat
hópehelyként szállogat
érve árva föld porába
csöpp palástja ráragad.
Ugrom én is utána
csillagos mély dunnába
elmerülök álmok örök
ölelő folyamába.
De te ne sajnáld magad
megtalál a virradat
s aki dalban belehaltam
rád adom palástomat.