Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 443
Álmodni szertelen szerelmet
Fiatal volt a mai hajnal,
álmos szemekkel ébredt fel,
s amíg élt, fiatal is maradt,
úgy temette el a reggel.
Kint álltam félszegen
a bűn-árva udvaron,
ruhaként omlott rám
a hallgatag, hűs harmat;
megmozdult egy kóbor szél,
mert kitártam két karom,
meghajolt, bár nem akartam
ekkora hatalmat.
Hófehér szárnyakkal
felhők szálltak fölém,
áldásként magamra vettem
a csillogó csendet;
horizonttól horizontig
a messzi ég volt a födém,
és akkor visszaaludtam
álmodni szertelen szerelmet.