Írta: Kondra Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 330
Almafák
Otthon vagyunk e tárt világban
minden nemzetek között,
szabadságunknak nincs határa,
sorsunk nem röghöz kötött.
Ízlelgetünk más nyelveket
csodálunk idegen kultúrákat
formálódunk, elvegyülünk
ennyi kaland még nem árthat,
de vigyázat élő facsemeték,
kikben szunnyad almafák nedve
nem lesznek soha narancsfák,
azok közé ültetve se!
Gyökerünk, mint almafáé
igénytelenebb, de konok.
Beleívódtak vérünkbe
a küzdelmes, kemény századok.
Az anyanyelv velünk született,
tovább öröklődött, ránk tapadt.
Versbe írva vagy kőbe vésve
akárhogy is, de megmaradt.