Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 336
Akár
Akár lépteim a hóban,
belém süppednek álnokul
rút rögtönök és a nyomban.
Csak pár ősz hajszálnyi a csók,
mégis hamvaimból rak ki
a sötétben egy kacér pók,
a körém fény-hálót szövő,
bennem felejtett hű remény,
az éltető erő: a nő.