Ajánló: Kaiser László könyvéről

Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 111



Kedves Olvasó!

A napokban jelent meg Kaiser László: „Áldassál, emberi verejték” (portrék, emlékek, köszöntések) című könyve. Erről szeretnék néhány gondolatot szólni.
K.L. ebben a kötetében olyan írásokat gyűjt egyetlen kötetbe, melyeket valaha általa személyesen ismert költőkről, írókról egy-egy esemény - köszöntés, vagy éppen búcsúztatás - kapcsán vetett papírra.
Egységes keretbe rendezett írásokat foglal magába e kötet,  amely  rendkívül nemes emberi tartásról és viszonyulási rendszerről tanúskodó dokumentumok gyűjteménye. A tiszteletadás, és a tisztesség méltó naplója, mely lélektől lélekig érő soraival az idő felbonthatatlan pecsétjét az emberség legnemesebb indokaival ostromolja, s az itt-ott a lezárt életekre, „dokumentumokra” utólag is olyan, megkülönböztető jeleket téve, melyek akarva, s akaratlanul is hozzátesznek, illetve visszahelyeznek beléjük olyan értékeket, amelyek látensen eredetileg is bennük voltak, azokat alanyi jogon megilletik, így téve az emlékeket, és az emlékezést teljessé azokra nézve, akikre ezek az írások vonatkoznak.
Olyan vállalkozás ez, melyben igen ritkán, s csak nagyon keveseknek adatik meg hitelesen megnyilatkozniuk. Úgy vélem, hogy ilyet legálisan az ember csakis isteni engedéllyel tehet. Kaiser László minden bizonnyal rendelkezik ezzel az „engedéllyel”! Könyvében olyan embereket, oly módon említ, sorakoztat fel, akik függetlenül a kor szélsőségeitől, annak reájuk gyakorolt hatásaitól, nézeteik deformitásától, lencséjén keresztül újólag bizonyossá teszik számunkra, hogy emberi pályafutásukat hittel, szeretettel, és annak teljességében, becsülettel befutották. S legyen az az irányukba bármiféle kritika, vagy rosszallás, annak kezét most itt a szerző lefogja, tisztán hagyva a lapokat a tisztelgésnek, az alázatnak, és a rokonszenvnek, mely az emberségről, a teljességről, a teljesítményről, és a vitathatatlan „nagyságról” és a „többet adásról” emlékezik.
Közelmúltunk, s jelenünk társadalmi és történeti viharában, a széthúzások, szétzúzások, ellentmondások, érdekek, és érdek-hazugságok, az önzés eleddig sosem látott nyíltszíni viadalainak tengeráramában e könyv létezésének ténye már önmagában is reményt keltő valóság afelől, hogy igenis van helye, tere és realitása a legsötétebb időkben is az őszinte és hamisítatlan szavaknak ember és ember között. Ez a baráti kéznyújtás időkön és tereken át – és a jelenben is, amennyiben még élő alkotóról van szó – az elismerés és az alázat betűvetése, mely a szerkesztő-szerzőnek nem csak lírai énjéről, s abbéli művészi és emberi hozzáállásáról, de hivatásbeli tisztességéről és elkötelezettségéről is - mint a Hungarovox Kiadó vezetője – kétséget kizáróan, és meggyőzően tanúskodik.
Fenntartás nélkül és őszinte szeretettel ajánlom hát e könyvet, minden, a szó tisztaságára, a tiszteletre és békességre vágyó, gyarapodni kívánó léleknek, azoknak, akik még hisznek a szó, és az emberi teljesítmény-ösztönző példa erejében.

A könyv tartalmi hátteréről:
Riportok, megemlékezések, köszöntések.

A kötetben szereplő írók, költők:
Németh László, Szabó Lőrinc, G. Szabó Lőrinc, Magyar Ferenc, Váci Mihály, Dr. Hársing Lajos, Óbersovszky Gyula, Szervác József, Sánta Ferenc, Győrffy László, Nemeskürty István, Jánosi András, Matyikó Sebestyén József, Bárdos Attila, Turcsány Péter, Kósa Csaba, Szakolczay Lajos, Csernák Árpád, Pomogáts Béla, Ködöböcz Gábor, Botz Domokos, Farkas Árpád