Írta: Paál Marcell Hesperus
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Egyszer reánk telepednek,
mint kriptára dús borostyán,
a kallódó szándékok terhei.
Ujjaink merevek lesznek,
fagyhalált játszó rügyek.
Kései tervek torlódnak bennünk.
Mindegyik más; ijedt és emberi.
A lehetőségek korlátlanok.
Az örökkévalóság csalétke ez.
Kieső időnket nem méri senki,
csupán az Isten. Egyedül.
És önmagával együtt.
A teljesség árnyait
túl gyorsan növesztjük,
és egyszer magukévá tesznek,
mint erőtlen mátkát a tiltott szerető.
Vágyaink sodrában síkos
kapaszkodó az akarat,
köztes megoldás. Félredobható.
Hűséged váltópénz, törtarany.
Tartsd számon. Ne legyél kiszámítható.
/2016.05.08./