Aineiasz vívódása menekülés közben
Írta: B Tóth Klári
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 191
Aineiasz vívódása menekülés közben
Mottó: Ab urbe condita. - A város alapításától.
Hexameter. Titus Livius
Mért pont engem küldesz Hektór, távoli földre,
menteni istenszobrokat, embert? Trója-hazáért
halnék inkább, mint meneküljek… Harcban elesnék-
oly könnyű s vágyott a halál, mikor ily pokol élnem…
Mit lehet itt még menteni, látod, lángok emésztik
drága hazánkat, füst, korom, istenek átka lesújtnak,
hű Kreuszám mögülem tűnt el, jaj, nem szoritottam
drága kezét, hisz vállon vittem béna apámat,
s kisfiamat kellett kivezetnem lángok öléből…
S kint a falon túl várt rám sok menekült, akiket most
menteni kell a sok akháj gyilkos elől, de a kérdés:
istenek ádáz küzdelmétől, Héra dühétől
hogy képes menekülni a földön porhüvely-ember…?
Isteni édesanyám, jöjj, bosszúm vájd ki szivemből,
szép Helené, Párisz bűnétől el ne vakuljak,
áldozatok maguk is, de szerelmük rabjai lettek,
isteneink játékszere mind, aki földi halandó…
Mért alkottatok, ősök ilyen zord égi vezérkart,
ők sem jobbak az embernél, éppúgy a viszályok
rengetik égi honuk, az Olympos zeng a csatától…
Ó bár jönne a kor, mikor egy Isten van az égben,
s ártani nem, sőt lelkünk mentését veszi célba.
Építsünk Neki várost Trója után, ami majdan
méltó templomokat készíthet a hét halom alján…
Addig azonban félő, majd ez is áldozatokkal
jár, mint minden a földön, s folyton gyűlöletet szül…
Add, igaz Isten, - itt érezlek már közelemben-,
higgyek a jó győzelmében végül, a jövőben:
Trójám veszte után ez az új föld Róma legyen hát!
Aquincumi Költőverseny 2015.