Ahol

Írta: B Horváth István

---

Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 316

---

---

B Horváth István: Ahol

– É-nek –

Terünket feléltük. Gyere,
Sétáljunk át a tág Időbe!
Keressünk másféle helyet,
Ahol a fényre árny nem dől le!

Ahol van egy sose-volt erdő,
Amiben nincs irtás, csak tisztás.
Ahol minden fűszál, fa felnő,
És még nincs fogás, csak tapintás.

Most itt, ismeretlen tájban,
Séta, ötvenhárom évet
Vissza, hol az öröm fájhat,
S minden biztos, vagy téves.

Ahol már minden így, vagy úgy van,
És hitele van csendnek, szónak.
A hang olyan evező, s úgy hajt,
Mint nyálban úszó ladik, csónak.

Itt még nem ismerjük egymást,
Talán nem is találkoztunk.
Előttünk a völgy, a hegyhát.
Vágytól erozív a szomjunk.

Odabent még nem vagy. Csak sejtelek.
Csak találgatom tested, neved.
– Másnak nem hiszek, csak Istennek! –
És nem más él helyettem, veled!

Ahol nincs álom, de álmodva látjuk
A fákban áradó nedves ereket.
Ahol félve ismerkedünk, s az ájult
Ígéret nekem szül tőled gyereket.

Minden felszín alatt mély alj van.
Feloldódunk egy madárdalban.
Majd minden hajlaton, íven, résen
Átdobban mostani szívverésem.

Hajad méze rám csorog, szőkén.
Szemed gyémánt, csillanó kőszén.
Rejti a tüzet, s ha ég, éget.
Soha, sose nem érhet véget!

Senki se sejti, hogy...
És nem tudjuk mi se.
Szerelmünk könny és csók
Okkult szintézise.

E tájat tudom, ám
Nem ismerem,
De nincs benne vád,
Csapda. Se verem.

Valóság van. Képzelet és kép se.
Csak rend, béke bennünk. Csend, és nincs más.
Vadak nyommá szelídült lépte
Gyűrűzi, jegyzi el a tisztást.

Vékonyka zaj, és kövér nesz.
Minden éjszaka tévedés!
Lényege nem a sötét menny,
Hanem az aztán, ébredés.

Aztán, visszaesünk a Térbe.
Csak mi vagyunk, ahol táj, fa volt.
A tegnap időnkbe nem fér be.
Ahol élünk, itt van, valahol!